10.fejezet: Meglepetés Zouis módra

Hellóka kedves olvasóim! Újra itt vagyok, meghoztam az új részt. Kicsit korábban szerettem volna csak valami vagy inkább valaki mindig közbeszól. Köszönöm a kommenteket, igazán jó látni, hogy szeretitek a történetet. Remélem ez a rész is tetszeni fog, igaz most inkább csak Zayn, Louis, Emily, Oliver és Lily kapnak szerepet, de hamarosan csatlakoznak a többiek is. Jó olvasgatást, és kitartást a suli miatt, már csak néhány nap és itt a NYÁRI SZÜNET!! 

Kittaa

Emily:

Néha belegondolok, hogy milyen lehet egy normális tinédzser élete. Hogy mivel és, hogy hogyan telnek egy velem egykorú lány mindennapjai. Kis korom óta szerettem szerepelni, ami lehet, hogy nem a legjobb tulajdonságom, de ez van, viszont az, hogy valami olyan miatt kerüljek a „középpontba”, ami nem is igaz ez nekem sok. Megértem, hogy lehet szó nélkül hagyni, ha egy híresség oldalán feltűnik valaki, aki nem a felesége, férje, testvére, stb., hisz ebből él a média, de nem tudom elfogadni, hogy történeteket kreáljanak egy kép miatt. Mindenkinek vannak barátai, ismerősei, és ez mindenkinek a magánélete. Szerintem. Elmélkedésem közben csak Zayn levele járt a fejemben. Ő legalább megtalált. Én hányszor próbáltam rálelni az igazi profiljukra, persze mindig sikertelenül. Általában addig jutottam, hogy a név bepötyögése után elkezdtem lefelé gördíteni a találatokat és próbáltam kiszűrni a lehetséges profilokat. Aztán mikor már 5-nél jártam, ami valóságosnak tűnt, inkább feladtam. De most meg van! És általa a többiek is. Végig bejelöltem őket, amitől egyre jobb kedvem lett és kezdtem elfelejteni a cikket. Mosolyogva nyomkodtam a mobilomat, mikor egy, a padomra vetődő árnyékra lettem figyelmes.

- Szerintem a matematikai egyenlet megértése egy cseppet fontosabb, mint az üzenetírogatás. – szólalt meg mellettem Mrs. Robins, a matek tanárnőnk, ugyanis időközben elkezdődött az óra, ami nekem valahogy nagyon nem tűnt fel.

Gyorsan lezártam és a zsebembe csúsztattam a telefont. Nem telt el 5 perc és újra megjelent mellettem a tanárnő kezében a táblafilccel.

- Emily. Tiéd a táblán lévő egyenlet megoldásának lehetősége. – nyújtotta az íróeszközt és közben a feladatra szegeztem a tekintetemet. Holly és Cara padja mellett elhaladva elfojtott nevetést hallottam.

- Miért mindig én kapom a legnehezebb feladatot? – kattogott az agyamban.

Hozzáláttam az egyenlethez és 2 perc múlva megkönnyebbülve már a végeredményt húztam alá.

- Kész! – dobtam le az asztalra a filcet és az osztály felé fordultam. A két vihogó szélsebességgel körmölt, és mikor a végére értek értetlenül kapkodták a fejüket a megoldást látva.

Elégedetten ballagtam vissza a helyemre és alig vártam a szünetet, amit néhány perc múlva a csengő megszólalása jelzett is. Rögtön a mosdó felé vettem az irányt. Kézmosás közben a tükörben nézegettem magam és azon töprengtem, hogy tényleg ennyit változott volna az arcom, vagy csak Harry memóriája hagy ki. Hangos sikítozás zökkentett ki arccsontom tapogatásából és mikor kinéztem az ajtón rohangáló lányokat láttam mindenhol. Próbáltak lejutni a lépcsőn, de az már dugig volt, így maradt a sikítozás és a szaladgálás.

- Úristen Zoe! Mi van itt? – kérdeztem a folyosóm velem szembe rohanó barátnőmet.

- Itt van a bátyád. – mondta elmosolyodva.

- És ezért őrült meg mindenki? – vontam fel a szemöldököm.

- Állítólag… - kezdte lelkesen, de ekkor egy óriásit sikított a mellettünk álló Cara, amitől mindketten azonnal a fülünkhöz kaptunk.

- Megtennéd, hogy máshová mész sikítozni? – lökdöstem arrébb zúgó füllel.

- Szóval? – fordultam vissza Zoe-hoz.

- Állítólag.. itt vannak vele a srácok is. – bökte ki végre.

- Mi? Mit keresnének ők itt? – ráztam a fejemet, mert semmi érelme nem lett volna, ha odajönnek.

Hirtelen Lily jutott eszembe, akit a teremben hagytam. Valahogy volt egy olyan megérzésem, hogy már nincs ott, hanem valahol a tömegben ő is fülsüketítően sikít. A terembe lépve csak a fiúkat és őt találtam bent. A padra dőlve halkan szuszogott. Elaludt- gondoltam és megcirógattam a hátát. Erre felkapta a fejét és zavartan nézett rám. Füléből kivéve a fülest nagyokat pislogott.

- Már elkezdődött az óra?- tekintett körbe. – Hol vannak a többiek? Mi ez a sikítozás? Úristen, tűz van? Vagy bombariadó? Felrobban a suli és mind meghalunk! – hadart és felpattant a székéről.

- Nem, nincsen tűz, sem bomba és nem is fogunk meghalni. – nyugtattam le és visszahúztam a helyére. – Ha csak egy pár visítozó lányt össze nem taposnak a nagy tolakodásban. –tettem hozzá halkan.

- Mi van? Te meg miről beszélsz? Emily, mondj már valamit!- sürgetett.

- Előbb az óvintézkedés. – emeltem fel a kezemet és a fülemre tapasztottam. – Itt vannak a 1D-s srácok, állítólag. – hunyorogva vártam a reakciót, ami nem éppen a várt volt. Lily mintha lefagyott volna. Csak bámult rám, de nem szólt semmit. – Lily! –vettem el a kezemet, de kár volt, ugyanis akkorát sikított, hogy majdnem leestem a székemről ijedtemben, a mögöttünk ülő Benny pedig elejtette a félig megrágott almáját, annyira megijedt. Lily felugrott és kirohant az ajtón. Nagy levegőt vettem, meg sem lepett a dolog. Valahogy pont erre számítottam. De váratlan fordulat következett be. Belépett az ajtón és kezével maga előtt hadonászva próbált lehiggadni. Nem értettem, hogy most mi van.

- Fölösleges lenne beállnom a tömegbe és reménytelenül várni, hogy láthassam a fiúkat, ha van nekem egy barátnőm, aki ismeri őket, és nem mellesleg miatta vannak itt. – mondta tagoltan és megragadta a kezemet.

- Ugye nem azt akarod mondani, hogy most le akarsz cibálni a többiek közé csak, hogy az első sorból nézhesd őket engem felhasználva. – torpantam meg.

- Ha van jobb ötleted, hallgatlak. – húzódott mosolyra a szája.

- Ami azt illeti, lenne egy. – szólaltam meg kisebb gondolkodási idő után és a mobilomért nyúltam. Bepötyögtem egy rövid, de annál lényegre törőbb üzenetet.

„10 perc, sportcsarnok”- és elküldtem.

Állati rendes vagyok, most, hogy így végig gondolom, hagytam nekik 10 percet, hogy láthatatlanná váljanak és megtalálják a számukra ismeretlen csarnokot.

- Gyere! – rángattam magam után.

- Szerintem ez hülyeség, mit keresnének itt a srácok?

Ott álltunk a focipálya szélén körülbelül 5 perce, mikor valaki kezével eltakarta a szememet. Meg kell hagyni nagyon megijedtem tudatában a suliban uralkodó helyzettel.

- Nem óránk kéne lennie a kisasszonynak? – súgta a fülembe az illető, aki ezzel le is leplezte magát.

- Louis!- ugrottam a nyakába, amint megfordultam. - Mit keresel te itt?

- Meglepi. – mondta.  – Emily bemutatsz a barátnődnek?  - nézett Lily-re, aki elámulva figyelte őt.

- Louis ő itt Lily, a legjobb barátnőm, Lily, ő itt az imádott Louis-od. – éppen, hogy befejeztem a mondatot Lily villámgyorsan borult Louis nyakába, amitől kissé meglepődött, de aztán visszaölelte.

- Annyira…- kezdte, és elsikította magát. Szegény srác összerezzent, mire elrángattam, hogy beszéljek vele.

- Lily nyugi! Ő is egy ember és, ha nem akarod megijeszteni, akkor nem sikítozz a fülébe. Te olyan jól kijössz a srácokkal, ő is pont ugyanolyan. Csak híres.

Mikor visszamentünk Louis-hoz első dolga a bocsánatkérés volt. Aztán egész jól elbeszélgettek. Tudtam, hogy nem lesz gond vele, csak a sikítozást kellett mellőznie.

- Többiek? –kérdeztem meglepetten.

- Zayn még aláírást osztogatott, mikor legutoljára láttam, Oliver meg az igazgatónővel tárgyal.

- Tárgyal? – akadtunk fent Lily-vel. – Miről?

- Ki akar kérni titeket a suliból, mert beszélni akar veled Emily.

- De miről?

- Gondolom a cikkről. – szólalt meg Lily.

- Lehet. – mondtam halkan. De..- kezdtem bele, de megláttam Zaynt a lépcsőn kezében egy fényképezőgéppel.

- Reflektorfény!- kiáltotta. –Végre sikerült elszabadulnom. – vágtatott lefelé. - Szióka. Hú, de csini ma valaki. – mért végig, majd megölelt. – Már hiányzott ez az ölelés. – súgta a fülembe.

- Zayn, tegnap reggel váltunk el. – húzódtam el tőle. – És mi ez a gép a nyakadba?

- Hát ez az, már több, mint egy napja nem ölelhettelek. Ez a gép azért van nálam, hogy képeket csináljak..rólatok – poénkodott és Lily mellé lökdösött és kattogtatott néhányat.

- Oh Zayn ő itt Lily, a legjobb barátnőm. Lily…fölösleges befejeznem a mondatot. – halkultam el.

- Kisasszony. – csókolt kezet neki, amitől azonnal elpirult. Nála már csak az ölelés maradt, sikítás mellőzve, kérésemnek eleget téve.

- Hatalmas rajongótok vagyok. – kapkodta a tekintetét a két fiú között.

- Ennek igazán örülünk. – mosolyodott el Louis.

- Jó tudni, hogy ilyen gyönyörű rajongóink vannak. – hozta újra zavarba Zayn az eddig nem a szégyellőségéről ismert barátnőmet.

- Hogyhogy csak ketten jöttetek? – mentettem ki Lily-t a pironkodásból, mert Zayn nézésétől egyre vörösebb lett a feje.

- Hát lássuk csak: Liam csajozik, romantikázni mentek. Niall és Harry nem mertek jönni, nehogy újabb cikknek adjanak vele témát, így maradtunk ketten. Rólunk még nem írtak. – adta a választ Louis.

- Szóval azért jöttetek ti, hogy most rólatok írjanak. Logikus. – bólogattam.

- Mondtam, hogy elrendezzük. – nevetett Zayn. – Amúgy nem ezért nem jöttek. Niall anyuja bulit szervezett a hazatérése alkalmából és meghívta az egész rokonságot. Szóval most éppen tömi magát. Harry-nek is közbejött valami családi program.

- Mehetünk!- kiáltott el magát Oliver a nézőtér tetején.

- Ha eddig nem jöttek rá, hogy hová tűntünk, akkor most Oliver elintézte. – karolt át Zayn, miközben Lily jól megszorongatta Oliver-t és fordítva.

Valójában tényleg elég rég látták egymást, előtte pedig napi rendszerességgel, így érthető a szorongatás.

- Kérdezhetek valamit? – kérdezte Lily és elindultunk fel a lépcsőn.

- Persze drága. – karolta át őt is Zayn.

- Tényleg nincs itt Niall? – erre a kérdésre elmosolyodtam, ami a fiúknak is feltűnt.

- Csak nem ő a kedvenc? – hajolt oda hozzám Louis.

- De. – mondtam halkan, mire ő is elmosolyodott.

- Nincs, de ha gondolod tehetünk valamit az ügy érdekében. – ajánlotta fel Zayn és már telefonált is. – Szevasz, haver! Lenne kedved beszélni egy gyönyörűséges rajongóddal? – nézett Lily-re mosolyogva, akin nagyon látszott, hogy izgul. El sem tudom képzelni milyen érzés lehet valaki olyannal beszélni, akiért már több éve rajongasz, tele van a szobád a képeivel és a posztereivel. Én is izgultam volna a helyében.

- Parancsolj. – adta át Zayn a mobilját, néhány másodperces beszélgetésük után, amiből csak ennyi hallatszott ki a mi számunkra:

„Értem. Fél óra. Akkor az 5.”

Lily hangja megremegett, mikor beleszólt a telefonba és Niall hangját hallva megszeppent. Hangsúlyozom újra, hogy nem egy szégyenlős típus, de úgy látszik van, aki még őt is képes zavarba hozni.

Néhány percig beszélgettek, majd mosolyogva elköszönt a szőke hercegétől és kinyomta a telefont. Ekkor már pont a kocsinál jártunk. Egy fehér Audi állt a parkolóban, ahová általában a tanárok szoktak beállni. Szerencsére egy paparazzit sem láttunk, mind a suli előtt várakozott a srácokra, míg mi cselesen kiosontunk a suli mögött.

- Na? – dőltem neki vigyorogva.

- Ő lesz a férjem. – jelentette ki.

- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit korai még? Lehet, hogy őt is meg kéne kérdezned erről.  – nevettem el magam.

- De most komolyan, elképesztően aranyos. A hangja.. oh anyám, kell nekem ez a pasi. – áradozott persze csak nekem, mert a fiúk épp kupaktanácsot tartottak kicsit távolabb tőlünk.

- Indulunk csajok? – értek oda hozzánk.

- Igen, csak a cuccunk még fent…- Oliver a hátsó ülésre mutatásával félbeszakított.

- Oh, hát ez esetben indulhatunk. – kapkodtam a fejemet.

- Mi újság Niall-el? Él még vagy már elpatkolt spagetti és torta túladagolásban? – vetődött Louis Lily mellé.

- Még él. - nevette el magát.

- Jönnek, vagy nem jönnek? – faggatta Oliver Zayn-t.

- Fél óra múlva indulnak, még a dugóban ülnek, 5-re vannak itt.

- 8 óra, addig kinek mihez lenne kedven? – szólalt meg Oliver a kormány mögött.

- Én kérdezni szeretnék. – jelentkeztem kezemet a levegőbe emelve.

- Ennyi kérdést egy napra. – nevetett Zayn.

- Kik jönnek? – kérdeztem, de közben már felidéződött Zayn néhány másodperces telefonbeszélgetése Niall-el.

- Tényleg idejönnek? – lepődtem meg.

- Áhhh. – ugrott fel Lily örömében, én meg meghőköltem.

- Igen, látom nagy a lelkesedés. – vágott furcsálló fejet Zayn.

- Én nagyon örülök neki, hogy jönnek, de nem úgy volt, hogy pihenni fogtok és a családotokkal, barátaitokkal lesztek?

- De. De hát most is pihenünk. Otthon unatkozunk. – kezdte Louis, miközben beültünk a kocsiba.

- És El?

- Fotózása van Párizsban, reggel indult a gépe, és mivel vele nem mehettem, így jöttem ezzel a két majommal. - nézett hátra.

- És te? – fordultam a combomat méregető Zayn felé.

- Én? Ha azt mondanám, hogy nekem az a pihenés, ha ilyen gyönyörűséges lányokkal tölthetem a szabadidőmet, elhinnéd?

- Elhinni elhinném, de nem mindegy, hogy milyen értelemben. – vigyorogtam rá.

- Na, hát ez az. – fordult hátra Louis. – Ez félreérthető volt haver. Ha Harry itt lenne, biztos kiakadt volna ezen a kérdéseden.

- Most ezen mi volt félreérthető? – kérdezte.

Jó volt ezt hallani, hisz így már tudom, hogy valamit azért mégis csak jelentek Harry-nek. De remélem, hogy nem csak egy egyéjszakás kalandot, mert annál még az is jobb lenne, ha soha többé nem látnám.