11.fejezet: Erre aztán tényleg nem számítottam

Sziasztok! Elnézést a késért, tegnapra ígértem, kicsit megcsúsztam a tegnapi városi rendezvény miatt. Ma meg egész nap az ágyat nyomtam, de nem felejtettelek el titeket. Itt vagyok és itt az új rész is :D Kicsit hosszú lett, de szerintem már megszoktátok, hogy ennyit írok. Ehhez a részhez igazából tartozik még egy csak azzal még nem végeztem, de amit kész lesz hozom :)) Holnap hétfő!!!! Az utolsó hétfő a suliból!!! De rég óta várjuk már ezt, és most itt van :P szép hetet kívánok mindenkinek, élvezzétek ki az utolsó napokat az osztálytársakkal, tanítás már úgy se nagyon lesz.További szép estét!

Kittaa

Lily teljesen bezsongott a találkozás miatt. Már a két fiútól is az egekben járt, mi lesz itt, ha megjön Niall? Én Harry érkezését vártam tűkön ülve, hisz már hiányzott az a mosoly, az a grimasz, azok a szemek, nem is beszélve arról a bódító hatású parfüméről. Pont olyan vagyok, mint Zayn, egy nap telt el és máris hiányolom. Az elmúlt három évet úgy, ahogy túléltem nélkül, de most, hogy újra találkoztunk megint felébredtek bennem a régi érzések.

- Mit szólnátok hozzá srácok, ha este elvinnénk a csajokat vacsorázni? – kérdezte Oliver.

- Én benne vagyok. – csillant fel Zayn szeme.

- Én is, Niall oda meg vissza lesz az örömtől. Ha csak nem sokkalt még be, amit kétlek. – csatlakozott hozzá Louis is.

- Csajok? Mit gondoltok, el tudtok készülni mondjuk….6 óra alatt? – fordult hátra vigyorogva az én drága bátyám.

- Haha, nagyon vicces vagy. – vágtam rá és megforgattam a szememet.

- Csak realista, ismerve titeket. – javított ki mosolyogva.

- Akkor áll még az esti program? – kérdezte Louis.

- Igen, - érkezett a gyors válasz a vezetői ülésről. – Viszont van még valami, amit el kell intéznünk előtte.

- Esti program? – vontam fel a szemöldökömet. – Csak nem csajozni mentek?

- Nem gondolod, hogy túlságosan is kíváncsiskodó vagy? – bökte meg a térdemet Zayn. – Aki kíváncsi, hamar megöregszik.

- Na, de most komolyan. Hova lesz az esti menet? – próbáltam kiszedni belőlük, de az arcukat látva sikertelenül.

- Úgysem fogják elárulni. –szólalt meg Lily, és teljesen igaza volt.

- És most hova megyünk? Azt talán még szabad tudnunk. – merült fel a kérdés, így 15 perc kocsikázás után.

- Fagyizni. Van itt egy remek fagyizó, ki kell próbálnunk. – adta a választ Oliver. Utána meg elmehetnénk…- kezdte, de félbeszakítottam.

- Nekünk 1-kor edzésünk lesz, amin muszáj ott lennünk a holnapi meccs miatt.

- Akkor edzésre megyünk.

- Ne már! Azt hittem pihenni jöttünk. – tette keresztbe durcásan a kezeit Zayn.

- Te csak néző leszel, nyugi. – veregettem meg a combját.

- Akkor jó. – enyhült meg.

- Különben is ez nem neked lenne való. – mondta neki Lily, mire durcás képet vágott.

Elég vicces lett volna Zayn-t a mi edzésünkön látni. Egy nagyon hangulatos kis fagyizóba mentünk, hizlalni magunkat.

- Oh, anyám! – nyögtem fel, mikor a pincérnő letett elém egy hatalmas fagylaltkehelyt. – Azt hiszem nyáron már nem fognak vissza venni modellnek. – de nem különösebben foglalkoztam vele abban a pillanatban és kanalazni kezdtem.

Lily megállás nélkül beszélt, mesélt, amit én időközben apró mosollyal erősítettem meg.

- Na csajok, ideje indulni, ha időbe oda akartok érni. – állt fel az asztaltól Louis.

Ekkor tűnt csak fel, hogy milyen gyorsan elszaladt a délelőtt. A sulihoz érve meglepve láttuk, hogy a fotósok száma nem, hogy csökkent vagy megszűnt volna, hanem kb. kétszeresére nőtt. Cselesen kikerültük őket, és beosontunk a suli udvaron a csarnok sportpályára, ahol a többiek már türelmetlenül taporogtak. Hangos sikítás támadt mikor meglátták a srácokat. Jóformán lerohanták őket, de Lily-vel és Oliver-el elálltuk az útjukat és csapatkapitányként erélyesen csendre intettem őket. Néhány ölelkezés és közös fotó után végre csend lett, így már nem állt fenn a lehetősége, hogy megtalálják őket a fotósok. Gyors átöltözés után határozottan álltam a csapat élén, amit egyesek nem igazán néztek jó szemmel.

- 3 kör futás. – adtam ki a „parancsot” az edzőnket helyettesítve.

- Mi már lefutottuk, amíg ti csavarogtatok. – ellenkezett Jessica.

- Akkor bemelegítés.

- Már meg volt. – nézegette a körmeit.

- Oh, tényleg? Kíváncsi lennék én arra. – dobta le a felsőjét Lily.

- Jó, akkor hadd lássunk egy spárgát. – léptem elé, mire önelégült fejjel neki állt a feladatnak. Félúton már a combját fogta fájdalmas fejjel.

- Szóval 3 kör futás, bemelegítés, ha csak nem akarjátok, hogy holnap fél csapattal kelljen kiállnunk, mert a másik fele vagy a combját,vagy a hátát húzza meg. Szóval nyomás. – erre mindenki futásnak eredt. Levettem a melegítő fölsőmet és a padon ülők mellé dobtam. Így viszont csak a sport felsőm maradt rajtam egy sort, ami viszont nem sokat takart és nem is sokat melegített. Elég hűvös volt, és néző közönségre sem számítottam, de mivel csak ez a felszerelés volt nálam nem volt más választásom. A bemelegítést kíváncsian figyelték a fiúk. Azt hiszem, nem is kell mondanom, hogy egyesek nem is kicsit játszották túl a szerepüket. A három plázacica, akik persze nem maradhattak ki a csapatból előszeretettel hajolgatott és nézegetett a pálya széle felé. A gyakorlatot szerencsére mindenki egyben és épségben túlélte, így nem kellett aggódnom a holnapi meccs miatt.

- Most már becsukhatod a szádat. – mondta Lily, mikor leültünk a padra Zayn mellé kifújni magunkat. A másik két srác is elámulva bámult ránk, még Oliver is meglepettnek tűnt.

- Oh, bocsi. – rázta meg a fejét, visszazökkenve.

- Én azt hittem, hogy focizni fogtok, vagy rögbizni, vagy valami…mást fogtok csinálni. –dadogta Louis.

- Én ezt érdekesebbnek tartom. – pattantam fel, utánam Lily.

- Azt hiszem, ebben egyetértünk. – indultak utánunk, Louis hatalmas egyetértésével.

- Mindig is bírtam a pom pom csajokat a gimiben. De ők valahogy máshogy voltak felöltözve.

- Holnap mi is máshogy leszünk. – néztünk hátra, mire felkapta a tekintetét a hátsónkról.

- Ugye itt maradunk megnézni őket? – fordult Oliver felé.

- Majd meglátjuk. – intézte le ennyivel.

Mire visszaöltöztünk a fiúk már nem voltak sehol, viszont küldtek egy SMS-t, hogy George már vár minket a parkolóban, nekik sürgősen el kell intézniük valamit, de este 6-ra szedjük össze magunkat, különben nem kapunk enni.

- Most komolyan képesek voltak itt hagyni minket? Legalább szólhattatak volna, akkor nem kellett volna ennyire sietnünk. – hisztizett Lily.

- Lényeg, hogy van, aki hazavisz. – sétáltunk a kocsi felé, miközben átgázoltunk a fotósokon, akik közben már az udvarra is benyomultak. Sűrűn kattogtak a gépek, ám fölöslegesen, hisz az igazi szenzáció a fiúk lettek volna, ám ők cselesen megléptek előlük, mi meg olyan fáradtak voltunk, hogy nem foglalkoztunk velük.

- Szép napot hölgyeim. – köszöntött George, mikor beültünk az autóba.

- Szia George. – köszöntünk egyszerre.

- Mi van itt, hogy ennyi fotós van itt? – kérdezte és már indultunk is.

- A 1D- s srácok miatt rohanták le a sulit. – kezdte Lily. – És képzeld találkoztam Zany-nel és Louis-val. Annyira helyesek és nagyon aranyosak. Jah, meg itt volt Oliver is velük, vagyis a srácok voltak Oliver-rel.

- Csak nem a cikk miatt jött ide a bátyád? – érdeklődött George.

- Igazából nem tudom, mert azt mondta Louis, hogy ki akar kérni a suliból, hogy beszélhessen velem, de azóta nem nagyon beszéltünk erről.

- Kikérni? – lepődött meg.

- Jah, azt elfelejtettem mondani, hogy ma nem voltunk bent, csak az első órán, mert jöttek a srácok meg a fotósok és felbolydult a suli. Aztán kikért Oliver, úgyhogy tök jó napunk volt. Este meg vacsizni megyünk és jönnek a többiek is. – hadart Lily. – Mi mindenre nem jó, hogy lekaptak titeket tegnap. – dőlt hátra elégedetten.

- Kösz, örülök neki, hogy ilyen együtt érző vagy. Én annyira nem vagyok oda a dologért, ugyanis pont, hogy ezt akartam elkerülni. – szálltam ki, ugyanis időközben már haza is értünk.

- Holnap reggel itt vagyok értetek, de ha kellek, csak szóljatok. És Emily, ne foglalkozz velük, nem ér annyit. – állt meg előttem és átölelt. Már tisztára olyan nekem, mintha az apukán lenne. Szorosan átöleltem, tudtam, hogy mellette mindig biztonságban vagyok.

- Szeretlek George.

- Én is téged manócska, meg persze téged is. – húzta oda Lily-t. Kicsi korom óta, mióta csak ismerem mindig manócskának hívott.

Az ajtón belépve senkit nem találtunk otthon. Anyu dolgozott, Lara úszni volt. Csak egy cetli volt a hűtőre téve a macis mágnes alá. Jól érezte anyu, hogy ez lesz az első, amit betámadunk, amikor hazaérünk.

„Lányok! Valaki menjen el Laráért, mert később végzek és nem érnék oda időben. 5-kor, óvoda. Köszi!”

- Remek! Fél 4. Szóval addig leckeírás. – mondta Lily.

A legutálatosabb, a biosz házi fölé görnyedtünk „ebédelés” közben. Általában ugyanis együtt, közös erővel oldottuk meg a feladatokat. Így könnyebben boldogultunk.

- Utálom ezeket a moszatokat. Olyan gusztustalanok. – csapta össze a könyvét Lily. - Honnan kéne tudnom, hogy mi mi egy moszaton? Semmi értelme nincs ilyet tanulni. Nem fog szembejönni velem egy sem, hogy mondjam már meg, hogy mi micsoda rajta. – mosolyodtam el a hisztijén. – Inkább megyek, keresek valami ruhát estére. – és ezzel ott hagyott. Fél óráig keresgéltem, mire találtam egy oldalt a neten, aminek segítségével megoldottam a gusztustalannak kikiáltott feladatot. Jófej barátnő révén megcsináltam Lily helyett is. A szobájába érve kicsit meglepődtem. Ott ült a szőnyegen törökülésben és a kitárt szekrényét bámulta.

- Te meg mit csinálsz? Meditált? – poénkodtam.

- Nincs egy normális ruhám sem. – könyökölt a térdeire lehangoltan.

- Jaj, dehogy nincs. De így, itt ülve nem fogsz találni egyet sem.

- Neked bezzeg olyan jó cuccaid vannak. – mondta ezt úgy, mintha nem ugyanoda járnánk vásárolni.

- Jaj Lily.

- De most komolyan. – emelkedett fel. Vettem a célzást.

- Na, gyere! Keresünk neked valamit. – húztam fel a földről.

Végignéztük a ruhatáramat és nekem már meg is volt a favourite, de az órámra pillantva láttam, hogy már nincs időm tovább szórakozni a ruhákkal.

- Válasz egyet, én addig elmegyek Laráért. – fordultam vissza az ajtóból, de mintha nem is ebben az univerzumban lett volna, teljesen belemerült a ruhanézegetésbe.

Mivel George-ot éppen eleget ugráltattuk már ma, nem volt szívem felhívni még, ha azt is mondta, hogy szóljuk, ha kell. Különben sem volt messze az óvoda, így elindultam gyalog. A friss levegő sosem árt. Amíg a húgomat vártam, hogy összeszedje a cuccát a buszon, ami visszahozta őket az uszodából odajött hozzám egy szőke kislány elég morcosan. Mikor leguggoltam elé és megkérdeztem, hogy mi a baja válasz helyett egy hatalmas pofont kaptam, ami pont a szám szélét érte. Nem is lett volna olyan nagy szám egy ekkor gyerektől egy pofon, de mikor meghátrált láttam, hogy valami delfines, vagy milyen gyűrű volt az ujján, ami meglehetősen nagyot ütött. Tátott szájjal figyeltem, ahogy elszaladt. Nem messze megállt, visszafordult és elkiáltotta magát.

„ Szállj le Harry-ről! Ő az enyém!” – na, erre már elmosolyodtam, hisz volt vagy talán 5-6 éves a kislány. Hát, ha valaki ezt látta biztos jót röhögött, mert én ott helyben lefagytam.

- Emily! – ugrándozott Lara felém boldogan.

- Szia! Na, milyen volt az úszás? – kaptam fel az én úszóbajnokomat, elfelejtve a történteket.

- Nagyon jó volt. Képzeld én győztem a gyorsúszásban. – újságolta lelkesen.

- Látod, mondtam neked, hogy te vagy a legjobb. Csak vigyázz a kezedre.

5 perc séta után már otthon is voltunk, Lara elment kezet mosni meg játszani, én pedig indultam készülődni és Lily-t próbáltam előkeríteni, mert a szobámban nem láttam. Halk motoszkálást hallottam a gardróbomból. Imádott helyiségembe léptem, bár nem tettem volna. Minden, de tényleg minden szanaszéjjel volt dobálva.

- Lily! – kiáltottam el magam, mire a cipők nézegetéséből hátra fordult.

- Jó lesz? – állt fel A fekete ruhámban. Abban A ruhában, amit kinéztem magamnak.

– Szerinted tetszeni fog neki? – Tényleg tisztára bezsongott a Niall-el való találkozástól.

- Húú. – mondtam mérgesen. Nem A ruha miatt, hanem a többi ruha miatt. – Ez mi? – mutattam körbe.

- Egy kis kupi.

- Kicsi? Ugye most csak hülyéskedsz? Semmi nem maradt a helyén.

- Majd rendet rakok, ha hazajöttünk. De tetszik? Mondj már valamit!

- A minimum, hogy rendet raksz. – mondtam valamit.

- De jó lesz, vagy keresek másikat? – pördült körbe.

- Isten ments! Tetszik és biztos vagyok benne, hogy neki is tetszeni fog.

Imádtam a saját kis gardróbomat, mert ott minden kéznél volt, már pontosan tudtam, hogy mi hol van, de most. Úgy nézett ki, mint valami csatatér.

20 percem maradt, hogy elkészüljek és még ruhám sem volt. De legalább anyu hazaért, így Lara felügyelete megoldódott. Gyorsan kivasaltam a hajamat, feltettem egy élénkebb sminket és a háború sújtotta övezetbe lépve kerestem magamnak egy ruhát. Végül én is egy fekete mellett döntöttem, ám ez nem volt annyira merész, mint Lily-é. Pont a ruhám cipzárjával vacakoltam, mikor kaptam egy SMS-t Oliver-től.

„ Már alig várom, hogy lássalak. Remélem valami über szexit veszel fel. -Harry” Ahhoz képest, hogy a bátyámtól vártam valami sürgető üzenetet, ez nem egészen az lett. Ahogy végignéztem magamon nem éppen über szexi a ruhám, de nekem tetszik.

 Éppen hogy kész lettem és elmagyaráztam anyunak, hogy hova is megyünk hallottam, hogy dudálnak.

- Itt vannak! – sikítozott Lily, és a lépcsőn olyan irammal indult el, hogy majdnem hanyatt esett. Olyan cipőben nem is lett volna csoda. Nem pont arra találták ki, hogy futkossunk benne. Kivágta az ajtót és hangosan be is csapta.

- Mi van? – sétáltam le az emeletről a magas sarkúmban egyensúlyozva, hogy nehogy úgy járjak, mint ő.

- George visz minket? – mutogatott kifelé.

- Ezek szerint. – mondtam és felkaptam a táskámat az asztalról.

20 percet kocsikáztunk, mikor egy gyönyörű étterem előtt álltunk meg. Oliver már az ajtóban állt, de mire kiszálltunk már a többiek is ott sorakoztak mellette. Liam mellett ott állt Danielle is, aki egy tényleg über szexi lila ruhát viselt, hogy Harry szavaival éljek.

 Mindenki öltönyben volt, jól kicsípték magukat.  Lily a kocsi mellett ácsorgott és bámult maga elé. Lassan elindultak felénk a srácok, mire Lily összerezzent.

- Gyere már! Ne itt torpanj meg. Ott áll álmaid hercege, te meg lecövekelsz tőle pár méterre? – húztam magam után. Mikor odaértünk Niall egyenesen Lily-hez sétált, gondolom Louis és Zayn már meséltek neki róla. Harry széles mosollyal az arcán lépett elém.

- Szia! – húzott magához és szorosan átölelt.

- Szia! – karoltam át a nyakát és oda bújtam hozzá. – Megfelel a ruha? – kérdeztem halkan, megtörve ezzel az ölelkezésünket. Közben hallottam, ahogy Niall megdicséri Lily ruháját, és, ahogy bókol neki. Nagyon aranyosak voltak.

- Fogjuk rá. – mért végig és félre húzta a száját, majd elmosolyodott.

- Hééé. – löktem meg a vállát.

- Persze, hogy megfelel. Mi az, hogy. Nagyon csini. – pördített meg maga előtt. – Jó rövid, über szexi. – súgta a fülembe.

- Köszönöm. Te is nagyon kicsípted magadat.

- A te kedvedért bármikor.

Gyorsan végigölelgettem Liam-et és Niall-t, aki közben képes volt elszakadni Lily-től, majd Liam Dani-t kézen fogva közelebb lépett hozzám.

- Emily ő itt a ba….

- Dani!

- Emily! – ugrottunk egymást nyakába, amit mindenki meglepve figyelmet.

- Várjunk csak, ti ismeritek egymást? – kérdezte zavartan Liam.

- Igen, Eleanor kapcsán ismerkedtünk meg még évekkel ezelőtt. Csak azóta nem igazán találkoztunk. – magyarázta Danielle és újra a nyakamba borult. Nagyon bírtam a csajszit, pont úgy, ahogy El-t is. Ők pont olyanok, mintha tesók lennének. Ugyanolyan vásárlásmániások.

- Mi lenne fiatalok, ha inkább odabent folytatnánk a beszélgetést, ha már egyszer vacsorázni jöttünk? – szakított félbe Oliver, mire mindenki elindult befelé. Niall és Lily haladtak legelöl karonfogva. Harry és Zayn egyszerre nyújtották a karjukat, így két kísérővel az oldalamon léptem be az étterembe, egy rossz szavam nem lehetett.

- Nagyon csini vagy. – hajolt oda Zayn és szorított egy kicsit a karomon, hogy magára vonja a figyelmet.

- Köszönöm.

Louis és Liam Dani kísérői voltak, Oliver pedig próbált minél előbb az ajtón belül tudni minket. Egyszerűen gyönyörű volt az étterem, elképesztő volt. Hátra vezettek minket egy 10 személyes asztalhoz, és sorba hozták a finomabbnál- finomabb fogásokat. Közben megállás nélkül folyt a duma, egymást szavába vágva beszélgettünk. Fő az udvariasság.

- Csak úgy mondom, hogy én soha többet nem jövök menetrendszerinti géppel, ha ti nem vagytok ott. - bökött Harry Louis-ra és Zayn-ra.

- Na, mert hogy? Csak nem hiányoztunk? - mosolyodott el Zayn.

- Majdnem szétszedtek minket a reptéren a lányok. Úgy kellett átnyomulnunk a tömegen. Össze-vissza rángattak minket a biztonságiak.

- És mit változtatott volna a dolgon, ha mi is ott vagyunk? Jobban érezted volna magad, ha minket is össze-vissza rángatnak? - húzta fel a szemöldökét Louis.

- Egy cseppet, meg hát mondjuk, akkor elbújhattam volna mögéd. - nevetett fel.

- Szegénykék, annyira sajnállak titeket, hogy csak úgy özönlenek utánatok a lányok. Ez már szinte igazságtalan. Nem is tudom miért?- rázta a fejét Oliver.

A desszertnél már azt hittem szétpukkadok, de Oliver meggyőzött, hogy még most egyek, amíg lehet, mert az este további részében nem biztos, hogy lesz rá lehetőségem.

- Na, és akkor a meglepi. Ha mindenki végzett indulhatunk is. – állt fel lassan Zayn.

- Oh, tényleg, már majdnem elfelejtettem. – kapott a fejéhez Louis, amivel az egész társaságot megnevettette. – Kíváncsi vagyok, mit szóltok majd hozzá. Ilyen élményben aligha volt részetek, ahogy hallottam. – nézett rám. Igen kíváncsivá tett, de tudtam, hogy úgyis fölösleges lenne faggatnom, úgysem árulja el. Annyira már ismertem.