23.fejezet: Az én hősöm

Sziasztok! Hát itt az új rész, remélem, hogy tetszeni fog, igaz ez nem lett valami izgalmas, de ez tellett tőlem a nyaralás alatt :)
Jó olvasást :D
Puszi: Kittaa :D

A szokásos - 11 óráig alszom, délig lustálkodom, aztán az egész délutánt vagy végig filmezem vagy végig edzem és Lara-val játszom, este eszembe jut, hogy leckét is kellett volna írni – vasárnapi napirendem helyett most egy egészen új oldalát ismerem meg annak, hogy hogyan is lehet még tölteni a hét utolsó napját. Főleg, ha valaki előző este bulizott. Hát persze, hogy a takarításra gondoltam. A nappali, a konyha, az étkező, a folyosó, egyszóval az egész ház tele volt szeméttel. A műanyagpoharaktól a kristálypohárig, és a cigiz dobozokig minden megtalálható volt a földön. Ilyenek a házibulik: nagyot bulizunk, eszünk-iszunk, jól érezzük magunkat, aztán hazamegyünk, a házigazda meg takaríthat.

Miután végeztem Harry pólójával gyorsan összeütöttem egy tál gyümölcssalátát, majd nekifogtam a konyha rendberakásának. „Szerencsére” már hatott a gyógyszer, így még a fejfájás sem akadályozott a munkában. Ráadásul magamra maradtam, mert anyu még alszik, ami egyrészről nem is baj, mert legalább nem kell hallgatom, hogy: „Úristen, hogy néz ki a lakás”, „Több ilyen bulit itt nem tartunk”, „A szőnyeget, amit lehánytak…” Basszus. Remekül néz ki az előszobai szőnyegen az a rózsaszín paca, valószínűleg az eperturmix. Másrészről viszont jól jönne a segítsége, mert Lily és a többiek (Harry-t leszámítva) már kora reggel elmentek, mert a csajok még vásárolni akartak, és csak a reptéren fogunk találkozni. Nagyokat ásítozva szedtem össze a poharakat és a tányérokat egy szemeteszsákba, mikor megláttam anyut a lépcsőn lefelé kullogni.

- Jó reggelt, kicsim! – húzta meg a derekán a köntöse kötőjét.

- Jó reggelt, anyu! – vigyorogtam, mint a vadalma, hátha így nem lesz olyan dühös és nem harapja le a fejemet a rendetlenség miatt.

- Várj, segítek. – fogta meg a zsák másik felét.

- Nem…te nem… - dadogtam meglepve.

- Haragszom? – fejezte be a mondatot, mire aprót bólintottam. – Dehogy haragszom. Én is voltam tini, akármilyen hihetetlenül is hangzik.

- Jaj anyu, én nem úgy…

- Csak vicceltem. – mosolyodott el. – Viszont a szőnyeget te fogod kimosni. Lara kicsit ügyetlen volt a poharakkal.

- Hohó! Akkor nem egyedül fogom kimosni. – csillant fel a szemem. – Tényleg hol van Lara?

- Harry-vel játszik a szobájában. De most, hogy végeztünk a konyhával én leülnék reggelizni, mert éhen halok. – zuhant le a székre.

- Oké. Én addig nekiállok a nappalinak. – indultam a fekete zsákkal a kezemben. Útközben bekukucskáltam Lara szobájába, nagyon aranyosak voltak, ahogy a szőnyegen ülve rajzoltak. Harry amint észrevett vigyorogni kezdett.

- Látom, nagyon elvagytok.

- Nem akarsz csatlakozni? – kérdezte Harry és kezével megpaskolta a szőnyeget maga mellett.

Odakuporodtam mellé, mire Harry felkapta a fejét.

- Lara, mégis csak kellene az a filckészlet, amit az előbb említettél.

- De az fent van Oliver szobájában. – mondta kicsit elszomorodva.

- És…, ha nagyon szépen megkérlek, lehoznád nekem? – dőlt oda hozzá.

- Persze, mindjárt hozom. – pattant fel és kirohant az ajtón.

- Ez nem lett volna jó? – emeltem meg az előttem levő filces dobozkát.

- De biztos. – nevetett és közelíteni kezdett, majd állam alá nyúlva megcsókolt.

Lágyan csókolt, de hirtelen Lara tűnt fel az ajtóban. Szétugrottunk és próbáltunk úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna.

- Köszönöm. – vette el a filckészletet mosolyogva. – Nem szeretek tartozni. – súgta oda nekem, mikor egy másik lapért nyúlt.

- Most mennem kell takarítani, de még benézek rátok, szóval alkossatok valami szépet addig. – mondtam és feltápászkodtam.

A nappaliba érve épp, hogy lehajoltam, mikor éreztem, hogy valaki mögém lép. Egyből tudtam, hogy Harry az. Mikor felegyenesedtem összefonta kezeit a derekamon.

- 5 napra az enyém vagy. – suttogta nekem simulva. Mikor megfordultam váratlanul felkapott. – Csak az enyém.

- Mi? Ez most komoly? Tényleg elengedett az igazgatónő? – hitetlenkedtem, mire ő csak bólintott egyet. – Ezek szerint tényleg elég meggyőző tudsz lenni. Na, de várj! Vasárnap van. – jutott eszembe. – Hogy tudtál beszélni vele?

- Felhívtam és nagyon örült nekem. Anyud megadta a számát és a lánya nagy rajongónk, szóval könnyen ment a dolog.  Kikértelek titeket, Lily-vel, legalább lesz, aki lefoglalja Niall-t.

- Kis piszok! Szóval kihasználtad a népszerűségedet.

- Ha ez kell ahhoz, hogy velem gyere, akkor simán. – nevetett fel. – Jobb, ha indulsz pakolni, mert délben indulunk és már 9 óra. – tett le óvatosan.

- De hát romokban a ház. – néztem körbe. – És még anyát is meg kell kér…

- Nyugi. Majd én összetakarítom a nappalit, amíg pakolsz. – ajánlkozott fel. – Anyud pedig már belement.

- Hú. Mi van ezekkel a nőkkel? Először a rideg igazgatónő, most meg a tanulásmániás anyukám megy bele abba, hogy 5 napot Londonban töltsek.

- Úgy látszik nagyon tudok rájuk hatni. – húzta ki magát büszkén.

- Tényleg ennyire szeretnéd, hogy veled menjek?

- Igen, nagyon akarom. Na, de most nyomás pakolni. – kapta ki a kezemből a zsákot és felfelé kezdett lökdösni a lépcsőn.

Próbáltam minél gyorsabban összepakolni, de azért nem kapkodtam el a dolgokat. Addig is megmenekültem a takarítástól. Közben azon mosolyogtam, hogy mire nem képes értem Harry. Vasárnap reggel nem biztos, hogy bárki másnak örült volna az igazgatónő, de neki még ezt a korai hívást is elnézte. A gardróbomba lépve belehajigáltam egy csomó meleg ruhát a sporttáskámba, hisz Angliában mindig hűvös van. Talán az időjárás volt az egyetlen előnye e költözésnek. Itt, New York-ban legalább van nyár, napsütés, nem pedig csak borongós napok. A meleg cuccok mellé pakoltam be néhány vékonyabb ruhát is, hátha pont az alatt az 5 nap alatt lesz felmelegedés, amit kétlek, de ki tudja. Legutoljára a futós cuccomat raktam be, anélkül el sem indultam volna. Heti 3-szor járok futni, és ez most sem lesz másképp. Mikor végeztem önfeledten ugráltam le a lépcsőn, amit Harry vigyorogva figyelt a kanapéról.

- Csak nem elkészült, csigakisasszony? – nevetett a gyümölcssalátám kanalazgatása közben.

- Gúnyolódhatsz, de most tényleg gyors voltam. Magamhoz képest. – tettem hozzá halkan.

- Amúgy nagyon finom lett. – emelte meg a tálat. – Anyud mondta, hogy te csináltad.

- Ennek igazán örülök. Majd, ha ettem belőle, akkor én is mondok róla véleményt.

- Még nem is kóstoltad? – húzta fel a szemöldökét. – Nagy hiba.

- Hát még nem volt rá lehetőségem, ugyanis valaki fellökdösött az emeletre pakolni. – tettem csípőre a kezemet.

- Gyere. – nyújtotta felém a kanalat. Odahajoltam és bekaptam a gyümölccsel teli evőeszközt.

- Hmm. Ez tényleg nagyon finom lett. Pedig csak beledobáltam, amit itthon találtam. Megyek és hozok magamnak is. – indultam volna, de megállított.

- Ami azt illeti én túl sokat szedtem, szívesen osztozom veled. – elmosolyodva fordultam vissza.

- Jó, akkor hozok egy kanalat. – mutattam a konyha felé.

- Van kanalam. – lebegtette meg előttem a kanalát.

- Most komolyan meg akarsz etetni?

- Miért is ne? Megspórolunk egy kanalat.

Lekuporodtam mellé és élveztem a „kényeztetést”, amit előszeretettel tört meg a szám elől elhúzott falat játékával. Lara sikítása törte meg a romantikus pillanatot.

- Mi a baj? – kérdeztem aggódva Lara-ra nézve, aki rémülten rohant be a nappaliba.

- Láttam egy…egy pókot a szobámban. – forgolódott idegesen.

- Jaj, csak azt ne. - rezzentem össze.

- Majd én elintézem. – nyomta a kezembe Harry a tálat és a kanalat, majd kézen fogta Lara-t és eltűntek a folyosó végén.

Nem sokkal később Lara megkönnyebbülve jött vissza és a vállamra dőlt.

- Az én hősöm. – mondta mosolyogva.

Istenem, de édes volt. Látszik, hogy az én húgom, ugyanaz a hősünk.

- És mi van Louis-val? – néztem rá kíváncsian.

- Ő a szerelmem. – áradozott a szívéhez kapva.

- Lara, kicsim. Gyere, átmegyünk Emmáékhoz. Beszélnem kell Sophie nénivel. – jelent meg anyu Lara pulcsijával a kezében. Kishúgom gyorsan legördült a kanapéról és odafutott anyához, majd belebújt a pulcsijába.

- Csak délután jövünk haza, és akkor már Emily és Harry nem lesznek itthon, szóval köszönj el tőlük mielőtt indulunk. – erre visszaszaladt hozzám és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.

- Szeretlek. Siess haza. Puszilom a többieket is.

- Én is szeretlek, sietek és átadom.

Gyorsan odafutott az időközben megjelenő Harry-hez és jó alaposan megszorongatta.

- Jó utat és vigyázzatok magatokra. – köszönt el anyu és Lara-val kézen fogva kisétáltak az ajtón.

- Hát te hol voltál? – kérdeztem Harry-t, miközben mosolyogva leült mellém.

- Kicsit körülnéztem a szobádban. Beleértve a fiókjaidat is. – mondta elégedetten.

- És találtál valami érdekeset?

- Hát, ami azt illeti nagyon csinik a fehérneműid. – nevetett fel.

- Te ott is turkáltál? – csaptam a vállára.

- Nem tudtam kihagyni. Izgatta a fantáziámat. Lehet, hogy meg kéne büntetned, nem gondolod?

- Majd még meglátom.

- Amúgy te félsz a pókoktól?

- Nem is tudod elképzelni, hogy mennyire. Utálom őket, a kígyókat és az egyéb csúszómászókat. – húztam fel a lábaimat és magam alá gyűrtem őket. Harry kihasználva a lehetőséget rádőlt a combomra.

- Ugye tudod, hogy Lara hősként tekint rád? – kezdtem csavargatni a haját.

- Igen? – kérdezte meglepve. – És te hogy vélekedsz erről?

- Az ő hőse az enyém is.

- Ezt jó hallatni. – simította végig az oldalamon.

- Mit fogunk csinálni az elkövetkezendő napokban?

- Amit csak szeretnél. Majd az egész napos szex közé még beszorítunk valamit.

- Héé. – ütöttem a mellkasára.

- Vicceltem. Ha mozizni szeretnél, akkor mozizunk, ha sétálni, akkor sétálunk. Te döntesz. Tényleg hányszor voltál Londonban?

- 4-szer vagy 5-ször. – feleltem elgondolkozva. – De nem nagyon ismerem a várost.

- Akkor megmutatom. Elmegyünk várost nézni. Mit szólsz hozzá?

- Én benne vagyok. – vágtam rá.

- Remek. – bokszolt bele a levegőbe. – Lassan indulnunk kéne a reptérre. Talán már végeztek a többiek is.

- Oké, összeszedem magamat. – indultam volna, de nem engedett.

- Várj. Még hadd élvezzem egy kicsit a pillanatot. Imádom, ha piszkálják a hajamat, simán el tudnék aludni itt az öledben.

20 percig még ücsörögtünk a kanapén, aztán kapkodva, késve indultunk, és még a taxira is várnunk kellett.

A reptéren Louis épp Liam-et tologatta a poggyászszállító kis kocsin, amit a várakozó utasok és a rajongók, az üvegfalon keresztül kíváncsian figyeltek. Biztonságiakkal övezett kapun kellett áthaladnunk, és csak a cuccaik átvizsgálása után juthattunk be a többiekhez.

- Áhh, Emliy! – szaladt oda hozzám Louis, és megszorongatott. – Most hallottam, hogy Harry-vel töltöd az elkövetkezendő néhány napot. Milyen romantikus. – kapott a fejéhez nevetve.

- Ne is foglalkozz vele. Csak 5 órát kell kibírnunk vele. – mondta Harry elmosolyodva és magához húzott.

- Hol vannak Lily-ék? – néztem körbe.

- Szerinted? – húzta fel a szemöldökét Zayn.

- Kiszöktek a büfébe, Niall utál kaja nélkül felszállni a gépre. – mily meglepő.

- És a csajok? Még mindig vásárolnak?

- Az lenne csoda, ha nem azzal töltenék az idejüket még most is. Állandóan vásárolnak. Kis butik betámadók.

Megjelent a pilótánk és a másodpilótánk, szóval indulhattunk a gépre. Időközben Lily és Niall is visszatért, nem kevés elemózsiával.

- Hát éhezni már nem fogunk, az biztos. – gúnyolódott Liam.

Dani és El loholva szaladtak utánunk, sértődöttek voltak, hogy nem vártuk meg őket. Lily nagyon izgult, mert talált a neten egy casting felhívást, valami csúcsszuper filmhez kerestek szereplőket és úgy gondolta, hogy ha már egyszer úgyis Londonban lesz, megpróbálja. Kicsi kora óta szeretett volna színésznő lenni. 5 óra repülés állt előttünk. Ahogy elfoglaltuk a helyünket, vagyis a kanapét Harry rádőlt a combomra, megint.Kiskutya szemekkel nézett fel rám, vettem a célzást és birizgálni kezdtem göndör tincseit. Néhány elég zavaros mondat után elaludt. Nem gondoltam volna, hogy tényleg el tudna aludni ettől, de hát mégis. Annyira édesen szuszogott az ölemben. Louis és Zayn papír zsebkendő galacsinokkal kezdték el dobálni, de ő olyan mélyen aludt, hogy még ez sem tűnt fel neki.

- Emily! Holnap shoppingolni megyünk, ha van kedved gyere velünk, szívesen látunk. – szólalt meg halkan Dani Liam mellett, nehogy felébressze Harry-t. Habár nem hinném, hogy bármi fel tudta volna ébreszteni.

- Oh, köszi, nagyon aranyosak vagytok, de… - kezdtem, de Louis félbeszakított.

- Nem ér rá. Harry kisajátította őt. Nézz rá. Már most sem engedi el, szóval ketten maradtatok csajok.

- Egyáltalán nem sajátított ki. – durcáskodtam.

- Oh, dehogynem. – vágta rá Liam.

- Amúgy most akkor haza se mehetek? – csattant fel Louis. – Tudod, mi egy házban lakunk. – mondta ezt úgy, mintha nem tudná az egész világ, hogy ők együtt laknak.

- Nem odaköltözöm Harry-hez, hanem csak nála, vagyis nálatok töltök néhány napot. – mondtam a szememet forgatva.

- Akkor jó. Mondjuk úgy sem sokat leszek otthon. – fordult El felé, aki elmosolyodott.

- De azért ugye láthatunk majd téged? – kérdezte Zayn kíváncsiskodva.

- Persze, még szép.

- Király. Bulizhatnánk egy nagyot. Már persze, ha Lily nem aggódja addig halálra magát. – nézett rá Zayn.

Szinte remegett az idegességtől. Izgult a holnapi nap miatt. Én meg alig vártam, hogy megérkezzünk és kezdetét vegye  Harry világának megismerése, amiről beszélt.